Mai napom nehéz volt, sok
határidős munka a vége felé közeledik, s szeretem ha minden rendben történik és
minden a helyén van. Mindig így indulok neki a feladatoknak és az esetek
többségében nem marad mindenre idő, nem tudom azt mondani, hogy mindent
megtettem. Ez sokszor egy feszültséget ébreszt bennem. A reggeleket úgy kezdem,
ahogy Szent Ignác élettörténetében
egyszer olvastam. „Reggel adj nekem egy órát, és megszentelem egész napodat!”
Mégis azt érzem, hogy ez a világ felgyorsult,
valamit el akarunk érni, keresünk-kergetünk valamit, ami sohasem lehet a miénk.
Mert rossz helyen keresünk. Soha egy
perc nyugalom, információ özön, s nem tudom eldönteni kire vagy mire figyeljek.
Ilyenkor azt mondom „Gyerünk vissza a reggeli szemlélődésbe!” Majd megkeresem azt a
nyugalmat és szabadságot, melyben örömmel mondhattam IGENT Jézus hívására.
Jézus a jó pásztor! A székesfehérvári Jézus Szíve templom termében van egy festmény. A Jó pásztort ábrázolja, amely vezeti az övéit. Jézus megy legelöl és övéi ismerik az Ő hangját. Nekem foggalmam sincs, hogy mit hoz a mai nap, azt sem tudom hova és melyik úton kell mennem. Jézus tudja, Ő megy legelöl. Az Ő szeme lát legmesszebb, Ő már messziről észleli a a veszélyt és időben irányt vált. Lehet anélkül teszi mindezt, hogy ezt a veszélyt tudatná velem. Lehet megenged egy két nehézséget, de Ő tudja melyik úton kell mennünk. Lehet épp egy mocsaras részen kell átmennünk, de ha Ő mindezt megengedi, akkor annak oka van. Ki tudja, mi történt volna, ha nem a mocsaras részen megyünk át. Tehát máris hálát adhatok a hit erejével ezért a helyzetért. „A szüntelen hálaadás megőriz a telhetetlenségtől!”
Nehéz a napi munka közben
meghallani az Ő hangját, annyira „zajos”
ez a világ. Tudom. De egyedül a Jó pásztor tud megvédeni, észlelni minden
jelet, értelmezni minden jót és rosszat. Ismeri a körülményeinket. Személyes
jelenléte biztosítja egységünket és együtt maradásunkat az Úton...
Jézus a jó pásztor! A székesfehérvári Jézus Szíve templom termében van egy festmény. A Jó pásztort ábrázolja, amely vezeti az övéit. Jézus megy legelöl és övéi ismerik az Ő hangját. Nekem foggalmam sincs, hogy mit hoz a mai nap, azt sem tudom hova és melyik úton kell mennem. Jézus tudja, Ő megy legelöl. Az Ő szeme lát legmesszebb, Ő már messziről észleli a a veszélyt és időben irányt vált. Lehet anélkül teszi mindezt, hogy ezt a veszélyt tudatná velem. Lehet megenged egy két nehézséget, de Ő tudja melyik úton kell mennünk. Lehet épp egy mocsaras részen kell átmennünk, de ha Ő mindezt megengedi, akkor annak oka van. Ki tudja, mi történt volna, ha nem a mocsaras részen megyünk át. Tehát máris hálát adhatok a hit erejével ezért a helyzetért. „A szüntelen hálaadás megőriz a telhetetlenségtől!”
Milyen jó, hogy velünk vagy, Uram!
Marana Tha!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése