Hol tartunk ma?

Ma arról írok, miért a “Folyamatos utazás a hitben” nevet kapott ez a blog. Az út, az egyik legfontosabb jelkép Jézusnál. Lehet ezt az utam elején még nem tudtam volna megfogalmazni.  Mostanra már tudom, hogy az út különböző szakaszokból áll. Részt vettem egy gyógyító összejövetelen májusban. A tanítás már önmagában elindított bennem egy változást, mert arra gondoltam, hogy “Igen!” - nemcsak hiszem, hanem tudom azt, hogy Jézus az aki meg tud gyógyítani.

Imádkoztak értem, majd valami furcsa egészen szokatlan történt a bensőmben. Egyfajta öröm és béke lett úrrá bennem és hálát adtam Istennek, hogy ez megtörtént. Olyasmit helyezett az Úr a szívemre, ami mellett egész életemben szeretnék kitartani. Elfogadtam Jézust, majd meghívtam, hogy lépjen be belső világomba, a szívembe, s adja nekem életét, mely tűz és fény. Mindenkinek el kell jutnia eddig!

A kérdés inkább abban áll, mit teszel, mit tettél azóta, hogy befogadtad Őt az életedbe? Mit tesz, mit akar tenni ma az a Jézus, a Fiú, aki által és akiért teremtetett az egész világmindenség?

Gondolkodhatunk úgy, hogy elégedettek vagyunk önmagunkkal. Elvagyunk a mi kis világunkban, a környezetünkben minden szép és minden jó, egyáltalán nem gondolkodunk formálódásban, átalakulásban. Ezzel azonban a tanítványság útját tagadjuk meg, amely folytonos fejlődés, tisztulás, átalakulás.

Jézust az egész folyamat érdekli

Ennek első lépése a hit és megtérés mozzanata, amelyről évek múltán is jólesően beszélünk. De mi a helyzet a második szakasszal, mely élethosszig tartó, az új élet megélésének, a tanítvánnyá válásnak az útja? Egy úton megtett első lépés akkor nyeri el igazi értelmét, ha végigmentünk az úton és célba értünk. Jézus erről tanít a magvető példabeszédében. (Mk 4, 3-20) Akarjuk, merjük meglátni azoknak a magoknak a gyümölcseit és virágait melyeket mostanság ültettünk el. Ez egy folyamat, ez egy utazás, mely kitartást igényel.

A saját erőnkből azonban nem tudjuk követni Őt, nem tudunk az úton maradni. A Mester minden figyelmünkre igényt tart, teljes lényünket, teljes igenünket és minden erőnket igényli követése közben. Ha kimondom magamban, hogy Jézus az Úr – teljes közösségre kell lépnem Jézussal.

Amíg vannak függőségeink, amíg a régi hibáinkkal élünk, a régi megszokásainkkal, addig nem tud a Szentlélek kibontakozni. Ezért minden nap kérnünk kell a Szentlelket, hogy elteljünk, megerősödjünk Ővele. Imádkozhatunk így:

“Küldd el Uram a Te Szentlelkedet,

             Erősíts meg engem a Szentlelkeddel,
             Védelmezz meg engem a Szentlelked által,
             Segíts megszabadulnom a hibáimtól a függőségeimtől, a megszokásaimtól.
             Köszönöm, hogy itt vagy, vezetsz, kísérsz az utamon,
             Átalakítasz, formálsz, gyógyítasz.”

Jézus a Mester

Akitől tanulnunk kell, tanulnunk lehet az Jézus Krisztus! Számunka Ő az utolérhetetlen, tökéletes példa. “…egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan tetsvérek vagytok” (Mt 23,8)

Tisztában kell lennünk, hogy Jézus, mint út “keskeny út” biztosan az életre vezet. Nem biztonságos eltávolodni tőle.  Egyedül Jézus az út, a drága Jézus az út! Nincs más út!

“Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat az Atyához, csak általam.” (Jn 14,6) Jézus az út, amley összeköti kiindulópontunkat a végponttal. Amikor elindulunk az úton, Jézus Krisztus által összeköttetésbe kerülünk az Atyával. Ekkor kezdődik meg bennünk Jézus élete az Úr Lelke által.

„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlőveszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Mert nélkülem semmit sem tehettek.” (Jn 15,5)

A tanítvány örömmel befogadja Jézus szavát, parancsát és tétovázás nélkül megvalósítja. Minden nap sok döntést kell hoznunk. Mindig a Szentlelket kell megkérnünk, hogy adjon tanácsot ezekben a helyzeteinkben. Minden ember aki, Isten Lelkének győzelme által vezetteti magát, az Isten gyermekeivé válik. Ehhez kérjünk minden nap a Szentlelket:

“Szentlélek vezess enegem,

            Szentlélek taníts enegem,
            Szentlélek légy velem,
            ajándékozz meg a bölcsességeddel a te okosságoddal.”

Kétezer évvel Krisztus mennybemenetele után is tanítványokat keres. Egy láthatatlan Mester téged is hív…

Marana Tha

Éljünk Isten parancsa szerint

Nagyon sokminden van bennem, amit szívesen megosztanék. A szívemben azt érzem, hogy nemcsak a bensőnkben, hanem a külső körülményeinkben is változást kíván a Szűzanya. Csak úgy tud a Krisztusi jellem tovább fejlődni bennünk, ha mindenünk ami itt a földön van, azok a JóIsten kezében, felügyelete alatt van. Még a legdrágábbat az időnket is Isten akarja lefoglalni. Pontosan ez a gondolat volt erőteljesen bennem tegnap munkából hazafelé :

“Uram, tied az időm, te töltsd ki tetszésed szerint és Tied mindenem, amim csak van.”

 A hétvégén megtörtént a lakóhelyünk megszentelése. Az ÚrIsten rátette a kezét a házunkra. Sokáig nem értettem, miért fontos a lakóhelyünk, járműveink megszentelése. Ugyanis ha “én” vagyok a házban az isten, ott nincs áldás. Akkor Istennek nincs semmi köze hozzánk, akkor Isten ki van zárva az életünkből.  Ő viszont ott akar lenni mindenhol és mindenben! Ő szerető Isten, és a legjobbat akarja nekünk!

Az Isten áldotta meg a házunkat, otthonunkat, és az Ő védelme van rajta! Olyan jó ez a tudat! Bármit teszünk itt a házban, tudjuk, hogy Isten áldása mindenütt jelen van.  Istennél keressünk menedéket! Ha Istennek adjuk az első helyet, akkor minden áldásban részesülünk. Ha Istent szeretjük, áldjuk, imádjuk, magasztaljuk, ha Őneki engdelmeskedünk, akkor Ő megáld bennünket. A családunkat, a gyermekeinket, az otthonainkat.

Ha nem vagyunk áldottak, ha csak problémáink vannak, akkor talán fel kellene tenni a kérdést magunknak. Hol van Isten az én életemben? Az első helyen van? Vagy a munkám a foglalkozásom, barátnőm, feleségem, gyermekem van az első helyen? Istennek kell az első helyen lenni, akkor Ő megáldja, a feleségeinket, gyermekeinket, az otthonainkat, eltaszítja az ellenségeinket. Szerresük az Istent és éljünk az ő parancsai szerint. Térjünk vissza először az Atyához, legyünk engedelmesek és akkor megmenekülünk.

Marana Tha

Lelki előrehaladás

Lelki előrehaladás

A Szűzanya felhívja a figyelmet a rendszeres szentgyónásra. Nem véletlenül! A Szűzanya tiszta szívet és tiszta életet kíván tőlünk. Kérni kell az égi édesanyánkat minden nap, hogy adja meg számunkra a tiszta életet. Tanítson meg bennünk a tiszta életre, úgy ahogy tette fia Jézus emberi életében is.

Az alábbi Igéket választottam ehhez a témához:

“Vessétek le a korábbi életmód szerint való régi embert, és öltsétek magatokra az új embert…” (Gal 4,22-24)

“Öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust!”

Szentgyónás

Egy jól végzett szentgyónás Jézus átdöfött szívéig hatol. A gyónás nem lelki beszélgetés ez egy misztérium. Feltárom a szívemet és megnevezem azt amiben hibáztam egy szóval. Oda kell tenni azokat Isten elé, hogy Jézus szívével együtt át legyen döfve! És születik a feltámadás!

Mi a bűn?

Minden bűn az Isten iránti engedetlenség és bizalom hiánya. A mulasztások, melyek legtöbbször a szeretet egyszerű, hétköznapi tetteinek elhanyagolása. A bűn szabad akaratú cselekvés, melyben valaki tudva valami más értéket választ Isten helyett.

Hogyan szabadulhat meg az ember a bűneitől?

Jézus Krisztus kereszthalálával minden embert megváltott bűneitől. Ezt a megváltást azonban mindenkinek személyesen kell fogadnia. A keresztség szentsége minden bűnt eltöröl. Helyreállítja az eredeti szentséget, a barátságot Istennel, Jézus Krisztus titokzatos Testének, az Egyháznak tagjává, az Atya fogadott gyermekeivé, a Szenlélek templomává tesz. Ez Isten ingyenes adománya, a megszentelő kegyelem állapota. A bűn ezt a kegyelmi állapotot kioltja, vagy gyengíti. A keresztség után elkövetett bűnök megbánása, megvallása és a pap által kimondott feloldozása rendes körülmények között a bűnbánat szentségében, a szentgyónásban történik.

Lelkiismeretünk

Ha lelkiismeretünk nem torzult, és nem hallgattatjuk el, pontosan jelzi előre, hogy mi az, ami bűn lesz, és utólag, hogy mi volt az, hogy mi az, amibe beleegyeztünk, mi az, amibe többé-kevésbé tudatlanságból vagy akaratunk ellenére keveredtünk bele, és az súlyos dolog-e. Lelkiismerete nemcsak a hívő embernek van. Mindenki tudja, mikor tesz jót, mikor rosszat.

Bűntudat a lelkiismeretünkben

Bánthat minket, ha olyan bűneinkre gondolunk, amit meggyóntunk, és amitől feloldozást kaptunk. De ha megbocsátotta, “Isten nem tartja számon vétkeinket” (2Kor 5,19) akkor sem, ha még mindig fájnak, ha következményeitől még mindig szenvedünk.

Az ember egyik fő problémája saját maga. Belül, a lelkiismeretében erősen nyomasztja a bűntudat érzése. A bűn egyfelől sérti Istent, másfelől beszennyezi az embert. Mi a bűntudat? A vétkek nyoma a lelkiismeretünkben. Ezek a foltok állandóan növekeszenek, ahogy meegyünk az időben előre. Akár egy soha meg nem tisztított ablak, a lelkiismeret egyre sötétebb lesz, míg végül alig enged át valamennyi fényt. A lelkiismeretünknek mindennél erősebb “mosószerre” van szüksége: Krisztus drága vérére.

De mindjárt itt van a jó hír is! Amikor Jézus Krisztus meghalt a kereszten, halála maradéktalanul kielégítette Isten összes követelményét velünk szemben. A bűn tartozása ezzel ki lett fizetve. Dicsérjük az Urat! Jézus Krisztus kereszthalála az összes tartozásunkat elrendezte!

Bármikor, ha vétkezünk és bűntudatot érzünk, egyszerűen tárjuk fel szívünket Isten előtt, és imádkozzunk valahogy így:

“Istenem, bocsásd meg, amit az előbb tettem. Köszönöm Uram, hogy a kereszten meghaltál értem, és kifizetted annak a bűnnek az adósságát is, amit éppen most elkövettem. Uram, hiszem, hogy ezt a vétkemet is megbocsátottad. Ezért most drága véredre van szükségem, hogy megtisztítsa a lelkiismeretemet ennek a bűnnek a foltjától.”

E vétkek nem kötözhetnek meg többé bennünket, s megnyugodhat a lelkiismeretünk. “amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a vétkeinket.” Amikor Isten megbocsátja vétkeinket, nyomban el is felejti azokat. “mert megbocsátottam az Ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.” Akárhol vagyunk, akármikor érzékeljük a bűnt a lelkiismeretünkben, bátran kérhetjük Krisztus drága vérének tisztítását.

Szentgyónás lépései:

1. Szentlélek segítségül hívása lelkiismeret vizsgálat.

Lelkiismeretvizsgálat előtt Jézus ígéretére támaszkodva kérjük a Szenlélek segítségét! “ A Vigasztaló, a  Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, …eszetekbe juttat mindent…” (Jn 14,26)

2. Felkészülés, lelkiismeretvizsgálat.

Tízparancsolat, az Evangéliumok és az apostolic levelek erkölcsi tanításai alapján.

A legnagyobb az első parancs: “Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!”

A második így szól: “Szeresd felebarátodat, mint saját magadat!”

3. Szentgyónás előtt

Néhány percig úgy nézzünk a feszületre, hogy próbáljuk meg átélni, amit Jézus a kereszten átélhetett. Nemcsak a testi kínokat, hanem minden lelki gyötrelmét is. Közben gondoljunk:

“Mindezt értem szenvedte…

A bűneim miatt…

Szeretetből…”

Gyónás előtt imádkozhatunk így:

Istenem, Atyám, megrendült szívvel térdelek Eléd és vallom meg Előtted, hogy vétkeztem Ellened. Te képmásodra teremtettél engem és nagy feladatokra hívtál, én pedig megbántással válaszoltam cselekedeteimben, beszédemben, gondolataimban, mulasztásaimmal. A pillanat örömeiért feláldoztam a Te barátságodat. Indulataimnak, gyöngeségeim¬nek rabja lettem, felületes, könnyelmű életet éltem. Te szeretetre hívtál engem, bennem pedig annyiszor az önzés győzött. De most mindezt Eléd akarom helyezni, Uram, és kereszten függő szent Fiadra emelem tekintetem. Üdvözítőm és Megváltóm, bocsásd meg bűneimet, és irgalmazz nekem! Tisztíts meg, moss meg értem is ontott véreddel, és add, hogy újra szabad lehessek a jóra! A Te segítségeddel képes leszek újra nagylelkűvé válni, áldozatkészen szeretni, és szeretetedről tanúskodni mások előtt. Tiéd akarok lenni, Tiéd akarok maradni, mindörökre. Ámen.

4. Engesztelés.

A bűneinkért engesztelnünk kell Istent, akit megbántottunk. Ez lehet imádság, valaminek a fölajánlása, az irgalmasság cselekedetei, a felebarát szolgálata, önmegtagadás, áldozatvállalás.

5. Gyónás után imádkozhatunk így:

Uram, Jézus Krisztus, hatalmaddal és jóságoddal megtisztítottál engem. Irgalmadat kértem, s Te nemcsak megbocsátottál nekem, hanem magadhoz is öleltél. Békével és örömmel töltöttél el, hogy erősebb legyek a szeretetben és önzésem, kényelmességem, kétszínűségem leküzdésében. Köszönöm, hogy rám árasztottad kegyelmedet, és tiszta szívvel, új lendülettel ajándékoztál meg. Segíts, kérlek, hogy úgy viselkedjem szüleimmel, testvéreimmel, osztálytársaim¬mal szemben, ahogyan azt Te kívánod tőlem, mert szüntelenül Téged akarlak követni! Ámen.

Örök Atya! Most, miután a bűnbánat szentségében lelkiismeret vizsgálatot tartva bűneimet számba vettem, mélységesen              megbántam, s szentgyónásban megvallani készülök (vagy megvallottam), irgalomért könyörögve felajánlom Neked Krisztus Urunk kínszenvedését és Drága Vérét életem minden bűnéért, s ígérem, hogy önkéntes   elégtételül elimádkozom a Szent Sebek rózsafüzérét. Ó Atyám! Krisztus Urunk átszúrt Szívére és Mária Könnyeire kérlek, bocsásd   meg vétkeimet.

               
                       “Mindennap dicsérünk Téged,
                       Szent nevedet áldja néped.
                       Bűntől e nap őrizz minket
                       és bocsásd meg vétkeinket!
                       Irgalmazz, Uram, irgalmazz ;
                       íveidhez légy irgalmas!
                       Kegyes szemed legyen rajtunk
                       tebenned van bizodalmunk.
                       Te vagy Uram, én reményem,
                       ne hagyj soha szégyent érnem!”

(Te Deum részlet)

Marana Tha

Csatatér

A megváltatlan, bűnben élő embernek nincs választása, csak a rosszat cselekszi. Hiába akarja a jót, valami mindig hiányzik, hogy azt meg is tudja tenni. Olyan ez, mint amikor húslevest készítünk só nélkül. Az a csipetnyi só - ha nem rendelkezünk vele - észrevehető lesz.

Az ember, amikor igazán megtér, az elméje egy csatatér. Az elme már tudja, mi lenne Isten akarata, de még mindig összecsapnak benne a régi gondolatok az újakkal. Ebben a kaotikus állapotban csak a Szentlélek tud rendet tenni.

Miután Jézus életed Ura lesz, elkezdi az Atya akaratát cselekedni, ha engeded. Minden nap nyitott és engedelmesek vagyunk a Szentlélek indíttatásaira, és akarjuk, hogy egyre jobban működhessen bennünk!

Hála van a szívemben, ha arra gondolok, honnan jövök, és most ki lehetek Mennyei Atyám kegyelme által.

Marana Tha!

Újratöltve

A Szűzanya oly sok éven át hívott Medjugorje-ba, de ezt a találkozást mindig halogattam, különféle kifogásokat találva. Az idei év másképp alakult, és a Szűzanya azt akarta, hogy ott legyek, - nagyon erősen éreztem a hívását. Autóbuszon éjszakázni, ilyet még nem próbáltam, és elég keserves volt, de végül csak megérkeztünk. Alig vártam, hogy letegyem a csomagokat és elfoglaljam a szállást. Ekkor megköszöntem a Szűzanyának, hogy elhívott ide, itt vagyok, megérkeztem. A Szűzanya így köszöntött: “Ne félj drága gyermekem, veled vagyok, itt az én vendégem vagy!”

    

Elmentünk a Podbrdo-ra. Ez a „kis” hegy, a Jelenés hegye. Ezen a hegyen jelent meg legelőször a Szűzanya a látnokoknak. Éles sziklákon mentünk fel a Rózsafüzér titkait imádkozva és elmélkedve. „A Szűzanya vár ott fent téged. Nem akárki. S ha Ő vár, akkor van olyan, hogy nem tudsz felmenni?” Ahogy magam előtt felnéztem a vöröses kövekre, valami védelmet és biztonságot éreztem. Még a nap is eltűnt egy kis időre, - védelem a rekkenő hőségtől -  hogy még jobban hatása alatt legyünk ennek az útnak. Mindenkinek vannak gondjai, nehézségei, múltból hozott  megszokásai. Ezeket a „köveket„ vittem fel, és tehettem le. Megtapasztaltam, hogy amíg szeretetem Jézusban megmarad, a keresztem nagyobbik részét mindig Ő viszi. A hegy lábánál van egy kék kereszt, mely jelzi a jelenés helyét. Leírhatatlan öröm és béke járta át a szívemet. A Szűzanya szavai olyan erősek voltak, amint azt üzeni: „Ha tudnátok mennyire szeretlek titeket, sírnátok örömötökben!” Ez a hely felejthetetlen, a határtalan öröm átjárta az egész bensőmet és az öröm könnyei megjelentek.

Megmásztuk a Krizsevác-ot, a „nagy” hegyet, a Keresztúttal. Számomra ez az út, ez a hegy Jézust jelentette. A „kis” hegy után ez jóval nagyob falat volt, a terep nehezen járható, nagy szikákkal. Az éles köveket a lábak már simára csiszolták. Ezt az utat magamért ajánlottam fel, és bizony többször volt holtpontom, amikor már-már majdnem azt mondtam, hogy elég, itt megállok. De minden egyes állomásnál újabb és újabb erőt kaptam a folytatáshoz. Csak annyit kellett tennem, hogy felelősséggel, óvatossággal, figyelmesen nézzek mindig oda, ahova lépek, a többi az Isten dolga volt: „Ha szeretsz Engem, és együtt menetelünk, akkor nem mondod azt, hogy: nem megyek tovább Veled az út nehézsége miatt.” Felértünk, a hegy tetején lévő keresztnél imádkoztunk és jutott egy rövidke idő a táj szemlélésére is. A kilátás pazar volt.

A zarándoklat során részt vettünk szentségimádáson. Alig tudom leírni azt a hangulatot, lelkületet, amit ott élhettem át. A tündöklő, ragyogó Oltáriszentség, a több ezer ember, a háttérben a fekete égbolt és a Szent Jakab templom. Leírhatatlan boldogság töltött be.


Ellátogattunk a Cenacolo-ba. Ez olyan fiúk közössége, akik a drogból gyógyultak ki az Istenben való hit által. Egy olasz apáca, Elvira nővér alapította a Cenacolo-t. Több országban vannak közösségi házaik. Két fiú mondta el a gyógyulásuk történetét, és tettek tanúságot Isten-hitükről. Szinte hihetetlen volt látni, mivé alakultak, támadtak fel drogtól tönkretett életükből. Az ifjúk arca sugárzott, ahogy beszéltek az életükről. Hát igen: az igazi csodák mindig belül történnek az emberben. Elmondták, hogy egyetlen gyógymód van a drogról való leszokástól: rengeteg Rózsafüzér-ima, munka, és fegyelem. Csak így tudnak megszabadulni a drogtól. Amikor belép a közösségbe valaki, kap egy „őrangyalt”: ez egy olyan fiú, aki régebben él ott már, és alkalmassága folytán kiválasztják erre. Ő minden lépését követi az újoncnak, állandóan vele van. Együtt szenved, sír vele. Ha kell, dolgozik helyette. Küzdelmes időszak ez mindkettőjük életében. Utána bementünk a kis üzletükbe, ahol a saját maguk készítette képeket, könyveket, tárgyakat árulták.

Mit adott nekem Medjugorje?

Új barátokat, lelki vezetést, lelki élményeket. Medjugorje egy olyan hely, ami ráhelyez az ember lelkére egy szűrő réteget, melyen szinte semmi nem tud beáramlani az itteni világból. Ezen a helyen különösen sokat lehetett tanulni az Istenről, s az Istentől. Igen, mert ott szinte „kézzelfoghatóan”, közvetlenül tapasztaltam meg, hogy milyen az Isten szeretete. Mennyire szelíd, háttérben maradó, észrevétlen, tapintatos, ugyanakkor nagyon valóságos, és mindent átható.

Mire hívja fel a figyelmünket Medjugorje?

• Arra, hogy változtassunk a régi megszokásainkon. A gondolatok az elménkben ösvényeket vágnak, melyeket egy idő múlva már könnyű bejárni. Ideje felszántani ezeket a régi kitapossott utakat. A Szűzanya vezetni akar a bennünk lévő Jézus által. Ő át akarja formálni az életünket. Pontosan tudja, ismeri a gyengeségünket, nehézségeinket, fájdalmainkat. Ő a mi édesanyánk, akire mindenben számíthatunk. A Szűzanya imát és példaadó életet kér tőlünk. Azt kéri, hogy imádkozzunk azokért, akik nem ismerték még meg az Isten szeretetét. Ne ítéljük el őket és ne kritizáljuk őket.
• A sátán agresszívvé vált, mert hatalma veszendőben van. Szétrombolja a házasságokat, viszályt szít a papság között és még folytathatnánk. Éppen ezért védenünk kell magunkat imádsággal, böjtöléssel, de mindenekelőtt közösségi imával. Újra felhívást kaptunk, hogy kezdjük el használni a szenteltvizet, hordjunk magunknál megszentelt tárgyakat, és helyezzünk el szentelményeket lakásainkban.

Mindezt hogyan valósítsuk meg?

Lépésről lépésre haladj, kicsi lépésekkel. Meg kell engedni, hogy növekedhessen a hit, az Isten növekedjen bennem. A Szűzanya lépésről lépésre akar vezetni. Mindenünk meglehet, de ha nincs Jézusunk, akkor semmink sincs. Nélküle lelkileg szegények és békétlenek vagyunk.

• Változtassunk az imádságaink az Istennel való együttléteink szokásain: Kezdetben imádkozz el ma egy Miatyánkot, de legyél együtt a te Isteneddel, és ez a Miatyánk valóban Miatyánk legyen, aztán holnap tedd hozzá az Üdvözlégyet, majd holnapután a Dicsőséget… lassan, Isten erőt fog adni és vágyat arra, hogy kövesd Őt és lépésről lépésre haladj az Ő útján.
• A következő lépésként fogjuk kezünkbe a rózsafüzért és imádkozzunk, és így meg fogjuk érteni azt, amit Isten mond nekünk. Mindnyájunknak van saját élete, keresztje és Isten mindenkihez más módon szól.
• Ugyanígy lépés lehet az életünkben a böjt, a lemondás. A Szent Szűz - mint jó anya a gyermekeit - úgy vezet, irányít és segít bennünket. Tudja, hogy a nevelői munka hosszú időt vesz igénybe, de végzi ezt a munkát hősies türelemmel, és gyönyörű virágoskert nyílik körülötte.
• Vegyük kézbe a Szentírást, és elmélkedjünk naponta fél órát.  A Szűzanya felhívja a figyelmet, hogy a Szentírás megtart bennünket Isten jelenlétében.

Medjugorjéből visszatérve:

Furcsa, olyan más ez a világ ami itt körülvesz, pedig korábban ebben éltem. Egyszerűen az ember nem akar visszajönni, nem kívánja ezt a világot. Érthető. De várnak a feladatok, s amiben részünk volt az elmúlt napokban, azzal kezdenünk kell itt valamit...