Újratöltve

A Szűzanya oly sok éven át hívott Medjugorje-ba, de ezt a találkozást mindig halogattam, különféle kifogásokat találva. Az idei év másképp alakult, és a Szűzanya azt akarta, hogy ott legyek, - nagyon erősen éreztem a hívását. Autóbuszon éjszakázni, ilyet még nem próbáltam, és elég keserves volt, de végül csak megérkeztünk. Alig vártam, hogy letegyem a csomagokat és elfoglaljam a szállást. Ekkor megköszöntem a Szűzanyának, hogy elhívott ide, itt vagyok, megérkeztem. A Szűzanya így köszöntött: “Ne félj drága gyermekem, veled vagyok, itt az én vendégem vagy!”

    

Elmentünk a Podbrdo-ra. Ez a „kis” hegy, a Jelenés hegye. Ezen a hegyen jelent meg legelőször a Szűzanya a látnokoknak. Éles sziklákon mentünk fel a Rózsafüzér titkait imádkozva és elmélkedve. „A Szűzanya vár ott fent téged. Nem akárki. S ha Ő vár, akkor van olyan, hogy nem tudsz felmenni?” Ahogy magam előtt felnéztem a vöröses kövekre, valami védelmet és biztonságot éreztem. Még a nap is eltűnt egy kis időre, - védelem a rekkenő hőségtől -  hogy még jobban hatása alatt legyünk ennek az útnak. Mindenkinek vannak gondjai, nehézségei, múltból hozott  megszokásai. Ezeket a „köveket„ vittem fel, és tehettem le. Megtapasztaltam, hogy amíg szeretetem Jézusban megmarad, a keresztem nagyobbik részét mindig Ő viszi. A hegy lábánál van egy kék kereszt, mely jelzi a jelenés helyét. Leírhatatlan öröm és béke járta át a szívemet. A Szűzanya szavai olyan erősek voltak, amint azt üzeni: „Ha tudnátok mennyire szeretlek titeket, sírnátok örömötökben!” Ez a hely felejthetetlen, a határtalan öröm átjárta az egész bensőmet és az öröm könnyei megjelentek.

Megmásztuk a Krizsevác-ot, a „nagy” hegyet, a Keresztúttal. Számomra ez az út, ez a hegy Jézust jelentette. A „kis” hegy után ez jóval nagyob falat volt, a terep nehezen járható, nagy szikákkal. Az éles köveket a lábak már simára csiszolták. Ezt az utat magamért ajánlottam fel, és bizony többször volt holtpontom, amikor már-már majdnem azt mondtam, hogy elég, itt megállok. De minden egyes állomásnál újabb és újabb erőt kaptam a folytatáshoz. Csak annyit kellett tennem, hogy felelősséggel, óvatossággal, figyelmesen nézzek mindig oda, ahova lépek, a többi az Isten dolga volt: „Ha szeretsz Engem, és együtt menetelünk, akkor nem mondod azt, hogy: nem megyek tovább Veled az út nehézsége miatt.” Felértünk, a hegy tetején lévő keresztnél imádkoztunk és jutott egy rövidke idő a táj szemlélésére is. A kilátás pazar volt.

A zarándoklat során részt vettünk szentségimádáson. Alig tudom leírni azt a hangulatot, lelkületet, amit ott élhettem át. A tündöklő, ragyogó Oltáriszentség, a több ezer ember, a háttérben a fekete égbolt és a Szent Jakab templom. Leírhatatlan boldogság töltött be.


Ellátogattunk a Cenacolo-ba. Ez olyan fiúk közössége, akik a drogból gyógyultak ki az Istenben való hit által. Egy olasz apáca, Elvira nővér alapította a Cenacolo-t. Több országban vannak közösségi házaik. Két fiú mondta el a gyógyulásuk történetét, és tettek tanúságot Isten-hitükről. Szinte hihetetlen volt látni, mivé alakultak, támadtak fel drogtól tönkretett életükből. Az ifjúk arca sugárzott, ahogy beszéltek az életükről. Hát igen: az igazi csodák mindig belül történnek az emberben. Elmondták, hogy egyetlen gyógymód van a drogról való leszokástól: rengeteg Rózsafüzér-ima, munka, és fegyelem. Csak így tudnak megszabadulni a drogtól. Amikor belép a közösségbe valaki, kap egy „őrangyalt”: ez egy olyan fiú, aki régebben él ott már, és alkalmassága folytán kiválasztják erre. Ő minden lépését követi az újoncnak, állandóan vele van. Együtt szenved, sír vele. Ha kell, dolgozik helyette. Küzdelmes időszak ez mindkettőjük életében. Utána bementünk a kis üzletükbe, ahol a saját maguk készítette képeket, könyveket, tárgyakat árulták.

Mit adott nekem Medjugorje?

Új barátokat, lelki vezetést, lelki élményeket. Medjugorje egy olyan hely, ami ráhelyez az ember lelkére egy szűrő réteget, melyen szinte semmi nem tud beáramlani az itteni világból. Ezen a helyen különösen sokat lehetett tanulni az Istenről, s az Istentől. Igen, mert ott szinte „kézzelfoghatóan”, közvetlenül tapasztaltam meg, hogy milyen az Isten szeretete. Mennyire szelíd, háttérben maradó, észrevétlen, tapintatos, ugyanakkor nagyon valóságos, és mindent átható.

Mire hívja fel a figyelmünket Medjugorje?

• Arra, hogy változtassunk a régi megszokásainkon. A gondolatok az elménkben ösvényeket vágnak, melyeket egy idő múlva már könnyű bejárni. Ideje felszántani ezeket a régi kitapossott utakat. A Szűzanya vezetni akar a bennünk lévő Jézus által. Ő át akarja formálni az életünket. Pontosan tudja, ismeri a gyengeségünket, nehézségeinket, fájdalmainkat. Ő a mi édesanyánk, akire mindenben számíthatunk. A Szűzanya imát és példaadó életet kér tőlünk. Azt kéri, hogy imádkozzunk azokért, akik nem ismerték még meg az Isten szeretetét. Ne ítéljük el őket és ne kritizáljuk őket.
• A sátán agresszívvé vált, mert hatalma veszendőben van. Szétrombolja a házasságokat, viszályt szít a papság között és még folytathatnánk. Éppen ezért védenünk kell magunkat imádsággal, böjtöléssel, de mindenekelőtt közösségi imával. Újra felhívást kaptunk, hogy kezdjük el használni a szenteltvizet, hordjunk magunknál megszentelt tárgyakat, és helyezzünk el szentelményeket lakásainkban.

Mindezt hogyan valósítsuk meg?

Lépésről lépésre haladj, kicsi lépésekkel. Meg kell engedni, hogy növekedhessen a hit, az Isten növekedjen bennem. A Szűzanya lépésről lépésre akar vezetni. Mindenünk meglehet, de ha nincs Jézusunk, akkor semmink sincs. Nélküle lelkileg szegények és békétlenek vagyunk.

• Változtassunk az imádságaink az Istennel való együttléteink szokásain: Kezdetben imádkozz el ma egy Miatyánkot, de legyél együtt a te Isteneddel, és ez a Miatyánk valóban Miatyánk legyen, aztán holnap tedd hozzá az Üdvözlégyet, majd holnapután a Dicsőséget… lassan, Isten erőt fog adni és vágyat arra, hogy kövesd Őt és lépésről lépésre haladj az Ő útján.
• A következő lépésként fogjuk kezünkbe a rózsafüzért és imádkozzunk, és így meg fogjuk érteni azt, amit Isten mond nekünk. Mindnyájunknak van saját élete, keresztje és Isten mindenkihez más módon szól.
• Ugyanígy lépés lehet az életünkben a böjt, a lemondás. A Szent Szűz - mint jó anya a gyermekeit - úgy vezet, irányít és segít bennünket. Tudja, hogy a nevelői munka hosszú időt vesz igénybe, de végzi ezt a munkát hősies türelemmel, és gyönyörű virágoskert nyílik körülötte.
• Vegyük kézbe a Szentírást, és elmélkedjünk naponta fél órát.  A Szűzanya felhívja a figyelmet, hogy a Szentírás megtart bennünket Isten jelenlétében.

Medjugorjéből visszatérve:

Furcsa, olyan más ez a világ ami itt körülvesz, pedig korábban ebben éltem. Egyszerűen az ember nem akar visszajönni, nem kívánja ezt a világot. Érthető. De várnak a feladatok, s amiben részünk volt az elmúlt napokban, azzal kezdenünk kell itt valamit...